Elsősorban arról, hogy ha manapság zenész vagy (és komolyan is gondolod), akkor képben kell lenned a konkrét zenélésen kivül sok mindennel. Ez nem azt jelenti, hogy minden zenésznek professzionális grafikusnak, manager-nek vagy stúdiósnak stb. kell lennie, de nagyvonalakban ismerni kell, hogy mi, miért történik pl. egy hangfelvételnél, hogyan és mitől lesz a végeredmény igazán jó. 

Mi itt a studio-iNside-ban úgy gondoljuk, hogy minden egyes projektnél egy csónakban evezünk az alkotókkal, ezért mindig az a célunk, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki az adott feladatból, ehhez viszont nagyon kell, hogy Ti is hasonlóan gondolkodjatok és viszonylagos képben legyetek azzal, amit csinálunk; ebben szeretnénk segíteni.
Mindennek az alapja, hogy jó hanganyag szükséges. Enélkül esély sincs a komoly, valóban hosszútávú sikerre, ehhez viszont nem csak gyakorlati (hangszeres), hanem némi elméleti tudás is kell, például ismerni illik olyan alapfogalmakat, mint felvétel, editálás, keverés vagy masztering.
Ez a poszt elsősorban zenészeknek, illetve stúdiótechnikában KEVÉSBÉ jártasaknak készült, vagy pl. zenekaroknak, előadóknak, akik stúdióba készülnek, esetleg érdeklődést mutatnak a téma iránt. Reméljük olyanok is hasznát veszik, akiknek már van/volt stúdiófelvételük és érdekli őket, hogy 'mi zajlik a színfalak mögött', esetleg kíváncsiak a stúdiózás technikai hátterére; pl. hogy mit is takar az utómunka kifejezés. 

Szóval adott egy dal, amit stúdióban rögzítünk. Gyorsan megjegyezzük, nagyon fontos, hogy sávonként, jó minőségben legyen ez megoldva, professzionális mikrofonokkal és előfokokkal; tehát, aki pl. egy mp3 formátumú zenei alapra akar ráénekelni, és abból über végeredményt vár, az eleve lehetetlen vállalkozásra készül. Nyilván abból is lehet jót kihozni, vagy közel jót, de ez még messze van az igazán jótól.
A sávonkénti rögzítés azt jelenti, hogy minden hangszer külön sávra van felvéve. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert időnként kapunk koncert és egyéb felvételeket, ahol egy darab stereo sávban van minden és ezekből kell 'csodát' varázsolni: nyilván ezeken is lehet javítani, de mindig érdemes a sávonkénti projektekhez ragaszkodni; persze ebben az esetben az utómunka is több idő, viszont más kategória lesz az eredmény is.
Egy picit visszaröppenve az időben - már a konkrét felvételnél törekedni kell a dinamikus és pontos feljátszásra/feléneklésre, de mivel nem vagyunk gépek, hibák azért csúszhatnak be. Kinél több, kinél kevesebb. Ez az első olyan pont, ami meg fogja határozni, hogy több, vagy kevesebb időt kell eltölteni nekünk stúdiósoknak azzal, hogy ugyanarra, vagy legalább közel arra a szintre hozzunk egy jól és pontosan feljátszott, vagy egy kevésbé dinamikus, sokszor szétcsúszó felvételt. Csodát ne várjon senki. A bizonytalanul, hibás dinamikával feljátszott/felénekelt sávok a felvételen is visszaköszön(het)nek. Nyilván lehet rajtuk segíteni, lehet 'kalapálni' ezeket jobbra-balra, de ne felejtsétek el, a legfontosabb a JÓ FELJÁTSZÁS, valamint a KÉZ és a TOROK; szóval az, hogy már eleve jól szóló és nekünk/nektek tetsző sávok rögzüljenek. Aki úgy gondolkodik, hogy 'majd a stúdióban utómunkánál úgyis helyrerakják', vagy bármit ki lehet javítani és szuper végeredményt lehet kihozni egy gyenge felvételből is, az téved. Lehet korrigálni a hibákat, sok "varázsmódszer' van a tarsolyunkban, de nem szabad erre építeni.
A feljátszást, feléneklést nem lehet "elsimlizni", alapszabály, hogy már a nyers felvételeket is imádnunk kell.

Nézzük, hogyan lehet javítani a felvett sávokon? Íme néhány tipikus példa: énekfelvételnél, ha az egyik sor végén pl. picit hamiskás a vokál, mert lejjebb, vagy éppen feljebb csúszott hangnemben, akkor ezeket manuálisan lehet javítani különböző, úgynevezett "pitch-corrector"-okkal. Ilyenkor mérlegelni szoktunk, hogy megéri-e belenyúlni a sávba, vagy érdemesebb inkább újravenni. Persze ez is részben szoftverfüggő, mert az igazán komoly cuccokkal jóval többet és finomabban lehet javítani, mint az olcsó, vagy "free" megoldásokkal. Aztán bizonyos szavak, szótagok időnként nagyon 'megnyomódnak' feléneklésnél, ezeket vissza kell/lehet halkítani, hogy ne szóljanak ki annyira. Nyilván kompresszálással is lehet ezeket orvosolni, de van amikor manuálisan célszerű belenyúlni. Még gyakoribb, ha csak bizonyos hangok(betűk) lógnak ki az amúgy hibátlan énekfelvételből, ezeket is szoftveresen vagy manuálisan célszerű korrigálni: ilyenek pl. az erős K, F, C, S, SZ vagy pl. T hangok.

Ez a munkafolyamat egy pepecselős, nagy odafigyelést igénylő rész, amit EDITÁLÁSNAK hívunk. De ide tartozik még a pontosítás is. Dobnál, gitároknál célszerű minden hangsúlyos ütemet, vagy hangot egymás alá feljátszani,- persze ha a zene ezt megkívánja; manapság a zenék 95%-a ilyen. Ettől (is) lesz ugyanis pontos és ütős az anyag. Gondoljatok bele, hogy felvételnél, pl. van egy lábdob, beütőcin együtt, de mondjuk a dobos, igaz nagyon picit, de nem egyszerre üti, rúgja meg a két hangszert...utána basszusfelvételnél, már egy picit ehhez képest csúszik a basszer belépése, utána egy picit már ezekhez képest a gitáros, végül minimálisan az énekes is hamarabb(vagy később) lép be; ezek 'milliszekundumok', és pl. egy próbateremben, vagy gyengébb hangosítás mellett nem jönnek ki annyira, de stúdióban pontos lehallgatórendszeren igen...Ennek a pontatlanságnak az lesz az eredménye, hogy nem fog egyben megszólalni a dal. Ha sok ilyen van, és tegyük fel nincs még kellő stúdiórutinja a zenekarnak, vagy előadónak, akkor bizony utómunka szükséges ezerrel, plusz pontosítás, meg 'editálás, editálás hátán', de igazából egy pontatlan, dinamikátlan, szétcsúszó felvételből nem igazán lesz jó végtermék.
Ezért hatalmas meló - mindenki részéről - már a felvétel is. Persze ne dimenzionáljátok túl...:) Mi itt a studio-iNside-ban ezer és egy ilyen szituációban vettünk részt, mindent meg lehet oldani, illetve azért vagyunk, hogy segítsünk jó felvételeket készíteni azoknak is, akik például kezdők, vagy teljesen "szűzek" a stúdiózást illetően; ugyanakkor tudatosítani szeretnénk, hogy a lehetőségekhez mérten komolyan kell venni a felvételre való felkészülést, mert számos dolog a feljátszásnál dől el.
A korrekt editálásba beletartozik az is, hogy végighallgatjuk az összes hangszer és éneksávot, nincs-e ott esetleg valami zavaró dolog, amit felvett a mikrofon: pattanás, ütődés, crack, stb.. Aztán persze az is, hogy kivagdossuk a felesleges, úgynevezett üres részeket a track-ből: lélegzetvétel, sóhajtás, vakarózás a refrének között stb. :). Ez utóbbi pl. vokálnál, vagy gitár sávoknál gyakran előfordul. Az editálással sterilebb, mondjuk úgy profibb lehet a hanganyag.
Amit még gyorsan megjegyeznénk, hogy ajánlott, de inkább kötelező - a saját érdeketekben - BPM számot választani a dal(ok)hoz, amely a track tempóját jelöli; megsúgjuk, a legtöbb sláger 110 és 140 BPM között íródott. Plusz takkra, metronómra érdemes gyakorolni a felvétel előtt. Nyilván nem egy nappal, hanem hetekkel a stúdiózás előtt célszerű ezt elkezdeni; sőt eleve így is érdemes már próbálni, koncertezni, de ez már egy másik témakör lesz...A BPM egyébként Beat Per Minute-et jelent (1 perc alatti ütésszám). Tele van a net ingyenes, online metronómokkal, pl: https://a.bestmetronome.com/, vagy ha próbára akarjátok vinni a 'takkot' az android-os telefonokra könnyen letölthetőek a google play.store-ból.
Megtörtént az editálás, van egy remélhetőleg pontos, kiegyensúlyozott, felvételi hibáktól mentes, vagy felvételi hibákat korrigáló/elfedő anyagunk. Ha valóban kompromisszummentes felvételről van szó, akkor eleve több időt szánunk a felvételi lánc beállítására, a mikrofonok/mikrofonelőfokok kiválasztására , vagy pl. ezek pozicionálására; ezzel gyakorlatilag a felvételi hibák is leminimalizálhatóak a nulla közeli szintre. Nyilván, ha profi session zenészekről van szó, akik napi szinten 8 órát muzsikálnak, stúdióznak, koncerteznek, magyarul ez a foglalkozásuk, akkor azért az editálás, illetve a ráfordított idő is más megvilágításba kerülhet; mi viszont most az amatőr, vagy félprofi szintre fókuszálunk. A félprofin azokat értjük, akik már rendelkeznek relatív rutinnal (mind stúdió, mind koncert, mind promóció terén) és szándékoznak továbblépni, fejlődni. Örömmel konstatáljuk, hogy egyre többen vannak ilyenek Debrecen környékén is.

Az editálás sikeresen megtörtént, nézzük a KEVERÉST (mixing). Fel szeretnénk hívni a figyelmet, hogy ez még mindíg csak a keverés, és nem a masztering.
Keverésnél a hangerőviszonyokat, hangerőszinteket kell megfelelően beállítani, illetve a hangsávokat kell "egymásbafésülni", kompresszálni, EQ-zni, effektezni stb. Ez egy nagyon hosszú témakör, le fogjuk egyszerűsíteni, mert ha jobban belemegyünk holnapra sem végzünk.
Az utómunka során az egyik legfontosabb "varázsszer" az EQ és a kompresszor. A kompresszorok tulajdonképpen kordában tartják a hangot, kiegyensúlyozottabb lesz tőle a hangsáv, ha nagyon le akarnánk egyszerűsíteni, azt mondanánk, hogy a halk részeket felerősítik, a hangos részeket pedig visszafogják, de ha ezt olvassa egy hozzáértő biztosan lefejez minket ezért. Nyilván ennél sokkal bonyolultabb a szitu, de időhiány miatt ebbe sem megyünk bele jobban. Amit viszont megjegyeznénk, hogy nehogy azt gondolja valaki, hogy csak azért kerülnek bizonyos vas, hardware kompresszorok többszázezer forintba, mert "kordában" tartják a hangot. Ezek a berendezések KARAKTERT adnak a hangnak. Ilyet használunk mi is itt a studio-iNside-ban, ez a legendás Universal Audio 1176-os kompresszor, amit a világ legjobbjaként tartanak számon. Ének, vokál, rap felvételnél pl. ezen a 1176-on eresztjük át a hangot, ettől lesz más. 50 éve találták fel és azóta nem tudtak jobbat tervezni, illetve ezért használják ma is a világ szinte valamennyi high-end stúdiójában.

A keverési procedúrát minden sávon alkalmazni szokás, szóval alapvetően nem tíz perc egy mixelés, mint azt sokan esetleg gondolhatják, ezek hosszú órák, esetleg napok is lehetnek. Egy komoly felvételnél pl. meghallgatjuk az anyagot másnap, harmadnap is tiszta füllel, és csiszolunk rajta ha szükséges. És általában szükséges. Az igazán nagyok és öregek szokták volt mondani: egy keverés soha nincs kész, maximum abbahagyják. Az EQ-zás szintén egy nagy tortaszelet, ezért nem térünk ki rá jobban: gyakorlatilag az EQ-k segítségével olvasztjuk/gyúrjuk még jobban egybe a sávokat .
Ha minden klappol, akkor van egy - remélhetőleg - együtt szóló, dinamikus, pontos, kiegyensúlyozott felvételünk, ahol tisztán, érthetően hallatszik a vokál.
Ezzel viszont még nincs vége...

Elérkeztünk a MASZTERING témaköréhez.
Sokak szerint ez az egyik legnehezebb része a dolgoknak; az sem lehet véletlen, hogy számos, külön csak masztering-re szakosodott stúdió is található a világon és az sem ritka, hogy profi, 'top notch' hangmérnökök is mással készíttetik el a dalok végső verzióját, a maszter-ét.
Most megint sarkítani fogunk egy kicsit, de kénytelenek vagyunk egyszerűsíteni, hogy azok is megértsék, akik nem igazán szakmabeliek: szóval a maszteringnél majdnem ugyanaz megy végbe, mint amikor az egyes, különálló hangszersávokat megdolgoztuk EQ-val és kompresszorral vagy különböző effektekkel.
A nehézség az, hogy iszonyatosan jó füllel, lehallgatóhelyiséggel és stúdióhangfallal kell rendelkezni annak, aki igazán jól meg akarja oldani az EQ-zást, kompresszálást stb., egy összetett, folyamatosan változó hanganyagon. A LÉNYEG, hogy itt már együtt szól az összes hangszer + ének + a vokálok stb. és ez a 'massza' együtt mozog. Az elsődleges cél maszteringnél az, hogy megkoronázzuk az eddigi erőfeszítéseket, hozzá tudjunk adni valami pluszt a keverésnél kihozott anyaghoz.

Szóval ezeket a fogalmakat érdemes különválasztani:

1. FELVÉTEL (a nyers hangsávok feljátszása, feléneklése)
2. EDITÁLÁS (pontosítás, a zavaró dolgok kivágása stb.)
3. KEVERÉS (a sávok "egymásbafésülése", a hangerők pontos beállítása)
4. MASZTERING (az utolsó fázis: a megkevert anyag egybefogása, "ütősebbé" tétele) 

Köszönjük a figyelmet, nyilván azok, akik benne vannak a szakmában ezer oldalról bele tudnának kötni, vagy ki tudnák egészíteni ezt a kis összefoglalót, de ahogy mondtuk sok helyen kénytelen voltunk (erősen) sarkítani az érthetőség miatt; na meg, ha 82 oldal lett volna ez az iromány, valószínűleg nem is olvastátok volna végig...:)