Magunkról

Volt egy zenekarunk a kétezres években, az Inside. Akkoriban mindig más helyekre mentünk dalokat felvenni, így aztán sok emberrel dolgoztam együtt az évek során. Igyekeztem tanulni, mindenhonnan ellestem valamit, mert már akkor ott volt bennem a gondolat, hogy egyszer majd ezzel szeretnék foglalkozni. Tudatosan vagy tudat alatt kerestem azokat az arcokat, akik nem csak hangmérnökök voltak, hanem produceri szemléletet is képviseltek. Én pedig szép lassan elindultam ezen az úton, megvásároltam az első berendezéseimet, s kialakítottam a stúdiómat.

Alapvetően kitartó és hűséges típus vagyok, tehát nem volt sok zenekarom. Viszont azt szoktam mondani, hogy amióta nem zenélek, hanem stúdiózok, azóta nagyon sok bandában játszottam. Ugyanis akikkel együtt dolgozom, azokkal az én felfogásom szerint egy közös produkciót hozunk létre, és ilyen értelemben azt mondhatom, hogy rengeteg zenekarom volt...

Dehir.hu: Nem sajnáltad a zenei pályát otthagyni?

Igaz, hogy kitartóak voltunk és sokak szerint jól szerveztük a zenekarunk ügyeit (pl. 1997-ben már az EFOTT nagyszínpadán játszottunk), de ha utólag visszatekintek arra az időszakra, akkor kissé szomorúan, de határozottan kell konstatálnom, hogy nem írtunk olyan dalokat, ami miatt komolyabb sikerre lettünk volna ítélve. Csak én ezt akkor nem tudtam még. Azt viszont igen, hogy komolyabb szintre szeretnék lépni és a stúdiózás is nagyon érdekelt. Ehhez pedig az Inside, mint zenekar nagyon sok tapasztalatot adott, hiszen itthon is sokat játszottunk, és külföldön is megfordultunk pár helyen.

Dehir.hu: A stúdiód történetéhez tartozik, hogy Pure Music néven 2012-ben tehetségkutatót indítottál.

Talán a tanári végzettségemből adódik, hogy kiemelkedően fontosnak tartom a tehetségkutatást, tehetséggondozást, ezért indítottam el a Pure Music-ot is. Viszont pár év után egyszerűn nem maradt már rá energiám, annyira sűrű lett az életem. Lehet, hogy lesz még folytatása, meglátjuk.

Dehir.hu: Mit gondolsz, vannak olyan csapatok Debrecenben, akik majd egyszer nagy befutók lehetnek?

Abszolút és egyre inkább. Tele vagyunk jó zenekarokkal, jó dalokkal. Ez a pandémiás időszak ráadásul nagyon sok mindent megváltoztatott. Sajnos várható, hogy a közeljövőben lesznek olyan ismertebb előadók, akik kénytelenek lesznek abbahagyni a zenélést szimplán anyagi okok miatt. Hiába van jogdíj, a profik elsősorban a fellépésekből élnek, azok viszont elmaradtak. A közép- vagy az alsó szintekről pedig (nevezzük ezt a félprofik világának) várható, hogy néhányan feljebb fognak lépni...

Dehir.hu: Van receptje a sikernek?

Nagy vonalakban van, konkrétan nincs. Jó dal, jó szöveg kell, illetve jó helyen, jó időben kell kiadni. Meg persze egy megkapó kinézet sem árt, plusz biztosan szükséges egy jó adag szerencse is, vagy nevezzük bárminek, 'a csillagok együttállásának'. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy részt vettem számos sok (tíz)milliós nézettségű produkció létrehozásában, ezért van nem kevés konkrét tapasztalatom, de a mai napig azt vallom, hogy 'dekázható' recept erre nincs.

Kőkeményen csinálni kell és keresni a lehetőségeket. Amikor azt mondom, hogy nagyon sok lemondással jár ez az egész 'zene business', akkor az valóban SOK lemondást jelent. Ezért becsülöm azokat a zenekarokat, akik több tíz éve a topon vannak, ahogy például a Tankcsapda.

Maximális tisztelet jár nekik azért, amit elértek. Szóval az, hogy valaki megír egy dalt, feltölti a netre, az sajnos manapság kevés, kb. egyenlő a csodavárással. Számos zenekarral beszélgetek és időnként mondják, hogy ha a következő dal nem jön be, akkor abbahagyják. Én ilyenkor azt szoktam válaszolni, hogy akkor inkább most hagyjátok abba. Persze, fontos, hogy egy dal sikeres legyen, de nem ez a helyes hozzáállás. Nekem például soha nem fordult meg a fejemben, hogy abbahagyjam, pedig iszonyat sok kudarcon és buktatón vagyok túl. Azt gondolom, hogy azok az előadók futnak be, és azok maradnak sokáig sikeresek, akik belül, fejben is véglegesen döntöttek. Ez egy komoly választás és bár nem tűnik annak, de egy igen nehéz út, ami ugyanakkor vonzó és rengeteg örömöt is tud adni.

Dehir.hu: Az egyik pillanatban egy rapper, utána egy roma népdalénekes felvételét készíted, másnap egy metal zenekarral dolgozol. Nem nehéz váltani?

Nekem ez nem esik nehezemre, mert alapvetően ilyen ember vagyok. Egyszerűen átállok agyban arra, ami előttem van, mint új projekt. Nagyon fontosnak tartom egyébként, hogy olyan dologgal foglalkozzunk az életünkben, amit igazán szeretünk.

A felvételkészítés nem csak annyi, hogy megnyomom a "rec" gombot, mert akkor odaültethetnék bárkit.

Fontos, hogy ki és hogyan rögzíti a zenét (illetve pl. videóklipnél a jeleneteket). Az átlagember azt hiszi, elmegy az énekes a stúdióba, elénekli egyszer a dalt és abból megszületik a sláger. Hát nem... Ez sokkal komolyabb, nagy odafigyeléssel és rengeteg utómunkával járó folyamat. Nem elég jól beállítani a mikrofont, az emberre is nagyon oda kell figyelni és ez fárasztó tud lenni. A rutin, meg az évek magukkal hozták, hogy sok órán keresztül tudok koncentrálni. Minden rezdülést figyelni kell, tudnom kell, hogy az előadó mit akar, mit szeretne, mi jár éppen a fejében, - mert mindez hozzátartozik a jó felvételkészítéshez.

Dehir.hu: Hogy tekintesz magadra: mint hangmérnökre?

Hangmérnök? Az biztos nem vagyok, mert annak azt tartom, aki hangmérnöki diplomával rendelkezik. A producer szó meg kapott a köznyelvben egy olyan kicsengést, ami nem feltétlenül felel meg az igazságnak, van benne egy kis felvágósság. Stúdiós - talán ez... Esetleg zárójelben mögötte, hogy producer, úgy talán elmegy. Egyébként nem csak hanggal foglalkozom, hanem videózással és fotózással is, így a zenekaroknak, előadóknak komplett produkciót tudunk kvázi 'csomagként' kínálni.

Dehir.hu: Sokan nem tudják, hogy a Nemazalány-féle Petőfi Sándoros dalhoz is sok közöd van. Az a 32 milliós nézettségű klip is itt készült Debrecenben.

Igen, ez egy külön fejezet, a Petőfi Sándor egy trash dal és klip. Érdekesség, hogy valamilyen szinten ez is a Pure Music tehetségkutató hozománya. 2014-ben figyeltem fel a Scorched Crew nevezetű formációra, mint jelentkezőkre, aminek kapcsán megismerkedtem az egyik taggal, Kajatin Misivel (jelenleg French Dox néven futó kiváló zenész). Később ő mutatta be nekem Fannit (Nemazalányt), aki bejött a stúdióba, és amikor meghallottam, hogy énekel, azonnal tudtam, hogy működni fog... Rengeteg véleményt olvasni róla is a neten, de számomra nem kérdés: rendkívül tehetséges. Szóval 2015-ben hárman kezdtük el a Backpack formációt. A Backpack már akkoriban is 100-200 ezres nézettségeket hozott, ami akkor nagyon jó szám volt. 2018-ban szintén hárman indítottuk el a Last Projekt Records-ot. Kezdetben volt pár dal, melyek 2-300 ezres nézettségeket értek el, majd

2018 tavaszán Fanni bemutatta Lilit, azaz Lil G-t, és áprilisban beütött a Petőfi Sándor.

2019-ben pedig elindítottuk a NEMAZALiVE platformot, ami egy 'szerelemgyerek', itt válogatott, élőbb hangszerelésű produkciókat készítünk. Többek között az X-Faktorban feltűnt Vits (Markovics Kristóf) anyagai is itt jelentek meg.

Kiemelkedően tehetséges rapper és szövegíró, de ez elmondható szinte minden Nemazalive-os előadóról. Egyébként éppen aktuális siker a Last Projekt Records-nál: nemrég jött ki az Üres Szívek című dal Nemazalány és Sofi előadásában: 1 hét alatt 3 millió(!) megtekintés felett jár, 1. felkapott a magyar Youtube listán, 4. Szlovákiában, 33. pedig Romániában. Ez minden túlzás nélkül kivételes siker.

Dehir.hu: Ha nem stúdiózol éppen, akkor mivel töltöd a szabadidődet?

Nekem a zene a munkám, a hobbim, az életem. Amikor normál polgári állásom volt (nyelvtanári végzettségem van), akkor is ezt csináltam, szabadidőmben a zenével foglalkoztam. Mondjuk emellett az autókat is imádom és amikor csak tehetem, utazok. Nem vagyok barátkozós típus, de ha produkcióról van szó, akkor nagyon ki tudok nyílni, illetve ha utazok, akkor is. Hál'istennek sok helyen jártam a világban, érdekelnek az emberek, kifejezetten szeretek külföldiekkel beszélgetni.

Dehir.hu: Ezt a szemléletet honnan hoztad, kiktől tanultál, kik hatottak rád?

Először Gresicki Tamásnál láttam meg (aki többek között Majka Belehalok című dalának hangmérnöki munkáit is végezte), hogyan lehet kihozni egy dalból produceri szemlélettel a maximumot. A másik: Halasi Balázs, aki egy tehetséges zenész/gitáros, ő az én "külső fülem" és jó barátom, sokat segített az észrevételeivel, a tanácsaival. És végül, de nem utolsósorban édesapámnak is nagyon sokat köszönhetek, aki tanárként és sportemberként is komoly sikereket ért el. Közel 80 évesen aktívan teniszezik és a senior világranglistán is előkelő helyen szerepel. A 'produceri' munka nagyban hasonlít a tanításhoz; azt pedig, hogy hogyan kell tanítani, átadni a tudást, tőle tanultam meg.